Genya Japánban.

Nos akkor jöjjön a kis úti beszámolóm. A Manga tour-ról, amin nem rég sikerült részt vennem. Napokra lebontva, mert így talán érthetőbb lesz.

1. nap:

Kurva hosszú út, 9-kor Redditch vonat, Birmingham busz, Heathrow 14:00. (Itt már japánokat látok) Este 19:00-kor indul a gép, szóval durva sok időm van. Utazó társak keresgélése, gyanakvás hogy nem is megyek sehova, csak könnyebb leszek 1500 fontal. De nem jön egy gyerek, rögtön kiszúrom tuti ő is odajön, és igen. Még mindig gyanakszok, most már kettőnket basznak át, de legalább jobban érzem majd így magam. Aztán jönnek egyre többen, lehet, hogy mégiscsak repülök… 16:00 megjönnek a szervezők, kiosszák a jegyeket, itt már egy kicsit reménykedek. Csomag fel újabb várakozás ugye, de legalább összeismerkedek az első taggal James-nek hívják. Kérdezem tőle, te merre jártál eme szép nagyvilágba? Hát Japán, California, Ekvádor, Austria, Thaiföld, Német… Na mondom, minek kérdezgetek én is ilyeneket. Erre és te? Háááát Szlovákia, Anglia, Görögország XD Mindegy végre eljön az idő, de ugye így tavasszal úgy nő a terrorista, mint az erdőben a gomba, ezért cipő levesz, kis otthoni tea kiönt, körömvágó elkoboz stb. És végre a gépen, ami szép méretes 3 sorban vannak az ülések, de a fapadosnak megfelelő mozgástér a lábadnak. De van kis monitor, meg azon kis játék, filmet is nézhetsz, egyből pasziánsz rulez. Aztán hozzák a kaját is, ami ugye alap, de nekem, aki annyira zsidó, hogy a kaját is sajnálja magától, ez maga a Kánaán. Pálcikával eléggé kezdő vagyok, de van villa szerencsére. Na akkor aludni kéne, ezt elősegítendő, gyorsan leverek 2 sört. Van ugye kispárna, takaró oké szovesz. De hát 13 órát átaludni a tetves kényelmetlen ülésen nehéz, de ezt ugorjuk is át, már lassan elhiszem, hogy odaérek, bár még ugye akármikor leeshetünk. De nem, leszálltunk sok kis ferdeszemű ember, újlenyomat vizsgálat, kis fotó irány kifelé. Kiderült páran hiányoznak de hát kutyát se, fel a buszra irány a hotel. Persze dugóba kerülünk, de mit nekünk már 2 óra buszozás. Megérkezünk 20:00-ra itthon kb. 12:00, kurva hulla mindenki, de még a csoportvezető egy vacsorát szervezett, akkor gyors zuhany irány az étterem. Itt vettem egy valamit, ami utólag kiderült, hogy panírozott pulykamell volt (Kép 1). Kínos bemutatkozás, ki honnan jött, mint egy csoport terápián. János vagyok 5 éve iszok, 1 éve masszívan… Volt ott még egy amcsi gyerek, aki tuti buzi volt, és vele aki akart még elmehetett karaokézni. De ekkor már eléggé hulla voltam, plusz nem sok kedvem volt vele dílázni, irány vissza a hotelba. Azért még mondom csak inni kéne valamit, vettem még egy kis sört, bár a visszaút megtalálása már kissé problémás volt, végül is sikerült félóra alatt vissza találnom. Szovesz (Kép 2-5).

2. nap: Ghibli Múzeum

Itt képeket sajna nem lehetett csinálni, pár kintit azért nyomtam. Amúgy nagyon fasza volt, exkluzív filmvetítés (exkluzív, kb. csak 5 éve vetítik annak, aki oda megy, de mind1), vázlatok, könyvek, rajzoló asztal, régi filmvetítő gépek, meg minden berendezve. Király volt, na. Kint kajálda, hot dog be, kis shopping, aztán irány a park. Jó idő mindenki piknikezik, cseresznyefa virágzik, totál idilli minden (Kép 6-14).

Itt durván 2 és félórát voltunk, aztán vissza vonatra, irány Nakano. Ez ugye az otaku paradicsom. Magyarul, kurva sok cucc: minden, ami anime, manga, doujin. Kirakó, figura, cosplay, kulcstartó, levonó, kártyák, meg amit csak akarsz. De volt itt más is, éttermek, ruha üzlet, játékterem, toltam egy kis Tekken 6-t kevés sikerrel. Vettem ezt-azt de még csak inkább felmértem a terepet, tervbe van véve, hogy majd még visszatérek. Ennyit erről a napról, vissza hotelba, de azért már mégis gyerünk még ki. James spanommal nyakunkba is vettük a várost. Korgott a bél, mert enni ott sem sokat ettem csak esténként kb., szóval találtunk egy kajáldát, üres is volt aránylag, jó is lesz. Kirakatban ugye képek a kajákról, (Kép 15) aztán nagy ötlet, hogyan mondjuk meg mit akarunk enni: lefotózzuk a kaja képét, és bemegyünk megmutatjuk fasza lesz. Így is történt csak a poén az volt, hogy az ajtó mellett volt egy automata, pénz bedob, jegy kiad, aztán azt elviszik és hozzák a kaját. Szóval kicsit beégtünk, de hát ez van, hülye turisták. Aztán kb. ez volt a legjobb amit kint ettem, olcsó és jó. Szépen vissza kolbászoltunk a hotelba, és mikor felérek a szobámhoz, jön egy atom részeg japán csóka. Próbálja kinyitni az ajtaját, de nem sikerül neki, elejti a kulcsot, lehajol, lefejeli az ajtó kilincset, elesik. Én az ajtómból lesem, már majd befosok a röhögéstől. Aztán vagy 10 perc alatt csak sikerül neki kinyitni az ajtaját (Kép 34-40).

3. nap:

Reggel 8-kor riadó, kis japán reggeli arcba be, (rizsgombóc mi más, és miso soup) aztán gázt neki. A mai nap egy hú de magas toronyba mentünk fel, aminek a neve most nem jut eszembe, innen atom kilátás, kamerázok fényképezek vadul (Kép 16-20) megtelik az 1 gigás memókártya, de nem baj van másik, igaz csak 256 de talán mára még elég lesz. Toronyból le, vonatra fel, irány a Meiji-shrine. Ezt a Japán modernizációjáért felelős császárnak emelték, amit a 2-ik Világháborúban porig bombáztak, de természetesen újjá építették kb. ugyan úgy, mint ahogy anno kinézett. Erről beszéljenek a képek, mert ez olyan látni kell hely, bár egész Japán olyan… (Kép 21-31). Mondjuk mielőtt bementünk, meg kell tisztulni kéz meg szájmosás által. Bent épp lagzis menet volt, sajna ott nem öntögetnek bort minden arra járónak, bár egy kis sakéval igazán megdobhattak volna Na ezen a napon elég fos idő volt mikor kijöttünk a síremlékparkból, szépen el is kezdett esni az eső. Innen átsétáltunk a közeli Harajukuba, vagyis inkább annak főutcájára, mert ott volt megint csak giga sok shop, meg Oriental Bazár, ami ugye isten szuvenír bolt. Itt el is időztem jó sokat, aztán szétnéztem itt-ott, betértem egy Hub nevű angol pubba, (Kép 32) mert hat már mégis kis nosztalgia Itt behúztam két pint sört, ami kifejezettem jobb volt, mint amit itt mérnek. Aztán még tátottam a számat jobbra-balra az utcán, vettem egy rövid gatyát, mert potom pénzért adták. Akartam egy pólót is venni de mivel az xxl-s is izompóló hatását keltette, csak az izom hiányzott hozzá, inkább azt nem vettem meg. Lassan eljött a megbeszélt időpont, gyülekező és irány újra a vonat. Csakhogy épp mindenki akkor akart haza menni. Atom nagy tömeg az állomáson. Nagyon kedves és udvarias ott mindenki, de itt megismerheti a másik arcát is az ember a japánoknak. Mert ugye én buszoztam eleget, és azért a magyar, piacról hazafelé tartó öregasszonyokat se kell ám félteni, ha tolakodásról van szó, de ezek is kiettek magukért. Egy jó 30 perc alatt sikerült felverekedni magunkat a vonatra, aztán végre vissza értünk. Nehogy már aludjunk, menjünk ki kicsit partizni vagy valami. Csakhogy a többiek olyanok voltak akár a faszom, mert mindenki ment volna mindenhova csak semmi konkrét terv nem volt. Bementünk egy étterembe, ott megint csak elfogyasztottam az aznapi egyetlen normális kajám, és egy kis sake is jutott a belembe. Aztán gyerünk valami más helyre, de ekkor már atomra szakadt az eső. Útközben a stricik előszeretettel állítottak meg: Sucki-Sucki, Good masszázs, Blow Job jelmondatokat kántálva. Volt még egy nagy feka is, az meg csak a discoba akart elvinni mindenkit. Ezeket elhajtva betértünk a Hubba újra (Kép 33) ami csurig volt, ott ittunk keveset, végül rájöttünk hogy ez így semmi, gyerünk a hotelba majd másnap megkérdezzük hogy hova érdemes menni. Visszaérve persze még kitalálták, hogy igyunk még. Oda lent volt egy sör automata, amit mi rendszeresen fosztogattunk. Miután jól bepiáltunk, és megbeszéltük a világ nagy dolgait, már hajnali 2 óra volt. De valami nagy tudású akart kaját venni, szóval megint csak az utcán találtuk magunkat. Bementünk egy boltba, amiben aztán volt minden. De szó szerint a kertészeti kis traktortól a HDTV-ig, 18 éven felüli részleg mindenféle finomsággal, PS3 játékok, kaja pia szóval minden. Itt jókat randalíroztunk a végén már utánunk járkált 2 biztonsági őr, szóval jobbnak láttuk eltolni a biciklit. Most ugyan az a dolog történt, mint az előző este csak most én nem bírtam kinyitni az ajtót, és hát elég kellemesen sikerült is bebaszani.

4. nap:

Algopyrinnel indítom a napot. A felkelés igen nehezen megy, éppen leérek 10-re a hallba. Mai nap Akihabara, és Studio Easter a menü. Kivételesen esik az a geci eső, utálom. De elég rendesen mindenki esernyőt vesz, potom 1000 yen. Hát mondom szarom én a pénzt? Inkább elázok, ingyen megszáradok és kész. Eltelt 2 óra, elállt az eső, megveregettem a vállam, hú de okos gyerek vagyok (persze ha szarrá áztam volna, leszidtam volna az Istent az égről). Szokásos tortúra, egyik vonatra fel, aztán már ott is vagyunk, pikk-pakk 30 perc. Mit érdemes tudni Akihabararól? Végülis ez Tokió legnagyobb elektronikai shopping centerje. Bár ugye nem úgy kell elképzelni, mint egy plázát, mert annyi cucc, ami ott van, nem igazán férne be egybe se. Szóval inkább egy kisebb városrész, tele kisebb boltokkal, meg kurva nagy emeltes épületekkel, ahol minden szinten mást talál az ember. Általában azért van némi csoportosulása a dolgoknak. Három és félórát kaptunk szétnézni, pénzt költeni. Nos erről csak annyit, hogy én az első 30 percet azzal töltöttem, hogy a meeting pointra vissza találjak, mert annyira tátottam a számat minden szarra, hogy nem figyeltem honnan is jöttünk. Mert ugye ez maga a mennyország volt, nekem, aki igen nagy számtek, anime, játék, és minden nemű elektronikai cikk megszállottja. És ebből kifolyólag jó, ha negyedét bejártam, mert bemegyek egy shoppba, húú de sok tv meg kamera meg a faszom. Nicsak egy lépcső, gyerünk fel. Húú de sok anime, dvd, manga, figura. Dikk még egy lépcső. Húú de sok PS3 game, kiegészítő, figurák, bisz basz. Ehé megint lépcső. Húú de sok hentai, pornó, ecchi, doujin, figura, műpina, dvd és ami szem szájnak ingere. Na de a lényeg remélem látható, hogy ez csak egy épület volt. Aztán ez ment végig, és az idő meg kurvára elszaladt. Én pedig jó magyar módjára először szétnéztem mi hol a legolcsóbb, aztán az uccsó 30 percben gyorsan oda basztam párezer yennek megvettem ami kellett és gázt neki. Szóval nagyon fasza meg minden, csak nekem ott kellett volna egy nap, hogy csorgassam a nyálam mindenre. Pénzről nem is beszélek mennyi Na innen tele pakolt hátyival, buszra fel irány az Easter Studio. Egy exkluzív program, anime stúdió látogatása. Ott egy angol tag vezetett körbe minket, kurva jó fej volt, persze mindenhol csak papucsba lehetett csoszogni, cipőt lent kellett hagyni még a földszinten. Képeket sajna nem lehetett készíteni, pedig lett volna miről. Ők hátterekkel foglalkoztak java részt, számítógépen rajzolták, animálták. Nagyon kemény volt, mert ugye sok embernek kispárna, mamusz meg takaró bekészítve, ugyanis néha elpillednek, hunynak egy kicsit és csinálják tovább. Nagyon durva szopós meló amúgy, az egyik csaj pixelről pixelre színezett ki egy képet. És mielőtt bárki az képzelné, hogy milyen sokat keresnek, kurvára nem. Magyar pénzben 500 ezer ft / hó, ami japánba kb. olyan 100 ezer ft / hó-nak felel meg. Szóval ott sikerült betekintést nyerni, hogy mennyi tetves munka van csak egy háttérrel. Aztán arra rátenni a karaktereket meg a többit. Körbejártuk az egész stúdió 2 épületét, pislogtak ott rendesen a csóri munkások, volt akit sikerült felébresztenünk. A közelben volt egy ital diszkont, mikor végeztünk, és a másik csoport ment be, addig én nagy sebességgel bevágódtam. Volt ott annyi sake mint a szemét, én meg annyira nem értettem hozzá, hogy meg kellett kérdezzem az eladót, hogy melyik milyen. És itt jött az, amit videóra kellett volna vennem. Mert én nem tudtam japánul, ő meg angolul. Mondom sweet? Sweet. Mondom dry? Dry. Na itt már sejtettem, hogy nehéz buli lesz. És egy jó 10 perces kézzel, lábbal magyarázás után sikerült vennem 3 üveggel. Hurrá ez is megvolt ráadásul jó olcsón. Hazafelé menet mondogattam is magamba, ez a nap volt eddig a legjobb. Pia is van, stúdió is kurva jó volt, pénzem is elbasztam, és még messze volt a nap vége. Mivel ugye előző nap szar idő volt, és ráadásul már tudtuk hol találunk rendes japán kocsmát, gyorsan rendbe raktuk magunk a hotelban és irány kajálni meg piálni. A kocsma nagyon hangulatos volt, nyílt konyhával az ember előtt nyúzták meg a macskát, na jó nem, nem esznek ők ilyeneket. Itt sikerült kipróbálni a kakas herét, a tonhal belet, és a nyers lóhúst. Szóval azért belehúztunk, itt végre tudtam jó forró sakét inni, egy kis üveg fejbe is baszott rendesen. Jól belaktunk, jól bebasztunk, kis séta a városban, újra stricik rohamával megküzdeni, aztán megint a hotel éttermében találtuk magunkat, és söröztünk hajnali 2 ig (Kép 41-50).

5. nap:

Free day. Mindenki lángolt Fuji hegy, Tokió Disneyland, én meg miután kivetett az ágy, megvettem a kis reggelim az Abc-ben, és irány Shibuya. Mert az nincs messze, állítólag 30 perc gyalog. Atom jó idő, süt a nap ezerrel. Sikerült elmennem rossz irányba kb. kétszer, de ez a 30 perc is kamu volt, mert vissza felé mikor már tudtam az utat, akkor egy órámba telt. Mondjuk az eltévedésnek hála találtam egy szép buddhista templomot is, épp virágzott a cseresznye, le is ültem, ott megettem a reggelim, nagyon faszául nézett ki (Kép 51-53). Na de Shibuya. Odafelé menet annyit kattingattam a fényképezőt, hogy szépen le is merült szóval vehettem egy plusz aksit, meg egy memókártyát, mert az is megtelt. Miről lenne híres a hely, atom sok shop, amíg a szem ellát Bár ez inkább a fiatalok fellegvára, sikerült is betérnem egy ilyen kis 8 emeletesbe, mondom nézek valami sapkát. Aztán már furcsa volt az elején, hogy de sok itt a picsa. Na mindegy gondoltam gyerünk feljebb. A 8 emelet csak női cuccokból állt, de szartam én a ruhákra, inkább néztem a csajokat, ugyanis nem találkoztam Tokióban sehol máshol ennyi fullos picsával egy helyen. Végülis egy Pesti plázának felelt meg a hely de nagyon élveztem. Aztán ki is ültem ott a bejárattól nem messze élvezni a jó időt meg a kilátást. Van még itt egy híres kutya is állítólag, már egy szobor, aki várja a gazdáját, és hú de jó. A vonat állomásnál van, ha jól tudom, én meg ott ültem kb. mellette, de lövésem sem volt hogy ez ilyen híres, meg annyira szarok a szobrokra, pláne egy kutyáéra, hogy ez kimaradt. Miután itt szétnéztem, és ettem egy kis ezt-azt, gondoltam vonattal vissza dzsalok a bázisra, és onnan megint csak vonattal visszamegyek Nakanoba még egy kicsit shoppingolni. De hát én kis naiv gondoltam lesz némi arab betűt tartalmazó információs tábla is, de tévedtem. Jegyet, azt tudsz venni baszki angolul, de hogy hova szeretnél menni az csak japánul volt kiírva, vagyis az állomások nevei. Szóval marad a lábbusz, sebaj jó idő trallala. Na itt már éreztem, hogy baj lesz, mert a cipőmben a saroktömés szépen szarrá ment, és kezdte felbaszni a lábam. Azért visszatalpaltam Shinjukuba, ahol volt a hotel is, meg a nagy vasútállomás, és itt már volt angol nyelvű menetrend, jegy megvesz, vonat keresése egy ideig kérdezősködés majd sikerült jó vonatra szállni. Nakanoról már írtam, itt még oda pattintottam egy kis lóvénak, a változatosság kedvéért, és irány haza. Élveztem ezt a napot annak ellenére, hogy egy büdös nagy vízhólyag lett a bal lábamon, mert végre nem kellett senkihez alkalmazkodni, időre menni ide-oda, csak úgy ténferegtem ámultam-bámultam, és sikerült nem elvesznem. Aztán este nem volt kedvem karaokézni menni igazán a többiekkel, mondom, most végre alszok. De még oda lent neteztem a hallba, mikor is jönnek vissza, úű Bal gyere, kicsit dumálunk még, hozzál magadnak egy sört. Szóval aznap is elugattuk az időt, ők még hajnali 2 kor kimentek a mindenes boltba, hogy mi a legnagyobb faszság amit 500 yenért kaphatnak. Másnap kiderült nem vettek semmit, mert már 30 perc után kiterelgették őket a boltból, plusz minden drágább volt (Kép 54-58).

6. nap:

Uccsó nap. Mai program Tokió Tower, River Cruise, Hama-Rikyu, Sensoji Temple – Asakusa.

Reggeli vonat stb., és már meg is láttuk a Japán Eiffel tornyot. Ami durvára ugyanúgy néz ki csak 10 méterrel magasabbra csinálták, mert miért ne (Kép 59-60). Innen atom jó kilátás nyílt a városra, kikötőtőre. Mikor végeztünk, épp ott volt a kabala figurája, amiről mindenkinek egy rózsaszín koton jutott az eszébe (Kép 61). Mindenki nyomott vele egy képet, aztán mentünk hajókázni. Az is fasza volt, bár kicsit nagy volt a tömeg. Kikötés a Hama-Rikyu-nál, ami egy ilyen kisebb park a város szívében. Nagyon jól nézett ki, mindenhol atom magas felhőkarcolók, és mégis úgy érezte magát az ember, mintha otthon a réten sétálna. Attól eltekintve, hogy az nincs olyan pöpecül megcsinálva. Erről nincs is sok mondani valóm, inkább beszéljenek a képek (Kép 62-70). Innen pedig átvitt a vonat az utolsó célpontra, Akasuka-ra, ami ugye Tokió egyik legrégebbi buddhista temploma. 645-ben készült ha jól tudom, bár belül van a szentély amit 1649-ben építettek. Csak ugye ezt is szarrá bombázták, aztán szépen újrahúzták. Ma ugye ez az egyik legnagyobb turista látványosság, ennek megfelelően rohadt sok pénz kicsaló bodega van végig a szentélyig. Lehet itt venni mindent: legyezőt, esernyőt, katanát, shurikent, maszkot, ninja cipőt, kimonót, kutya nyakörvet, meg kaját minden mennyiségben. De mivel itt kifutottam a lóvéból, pontosabban nem a bank felé mentünk, és nem tudtam pénzt levenni, ezért nem vettem semmit. Volt ilyen jövendőmondós papír is 100 yenért, nekem kurva jót jósolt 10 yenért. Plusz volt jótékony füst, ha valami beteg részed volt, bekened vele, meggyógyul, vagy kinő a hajad, faszod, amit csak akarsz. Na hát gondoltam bele állok, de nem sok minden változott, még mindig genetikai hulladék vagyok XD Mondjuk, nem tudom mi volt benne olyan varázslatos, mert ennyi erővel a falevelek is csodafüstöt okádnak. Ez is nagyon jól nézett ki de itt is inkább a képek mutatnak valamit (Kép 71-78).

Miután itt körbejártunk, elbasztuk a maradék pénzünk, ugye nekem már nem volt, véget is ért a japán látványosságok sora. Este volt még egy közös vacsora, ami sokkal jobban sikerült, mint az első, köszönhetően annak, hogy egész jól összerázódott a csapat. Mondjuk előtte én még elugrottam ugye cashért, hogy valamiből tudjak enni is, és ha már ott jártam, bementem a Gera Gera Manga kávézóba. Vagy legalábbis valami ilyesmi neve volt. Itt ugye lehet netezni, kajálni, animét nézni, mangát olvasni, van egy PS2 is minden asztalnál. Ha az ember nagyon elpilledne, és messze az otthon ott maradhat egész éjszaka egy bizonyos összegért. Vacsi után jöhet a pakolászás, mindent sikerült bepucolnom faszául, bár jó nehéz volt a bőröndöm, aztán fostam, hogy majd túlsúlyért fizetnem kell. Aztán időben lefeküdtem, mert reggel 9 kor már ki kellett jelentkezni.

7. nap:

Irány jó édes Anglia, busszal reptérre, csomag lead, hála istennek nem volt több mint 20 kiló, uccsó yenem is elköltöttem még odabent egy kis piára, meg üccsire, aztán újra a gépen 13 óráig. Most már alvás helyett inkább megnéztem 6 filmet. Mit néz Genya a repülőn? Naná hogy Austin Powers-t XD (Kép 79). Szerencsére atom tiszta idő volt, és az Oroszoknál nagyon szép volt az Ural hegység (Kép 80). Az út így gyorsabban elrepült, és máris a jó meleg japán tavaszból megérkeztünk a borús szeles Englandba. Sorban állás, csomag felmarkolása után eltéptem a klozetra, leállítom a bőröndöt, megyek vissza klassz kis tócsa alatta. Na mondom fasza, oda a sake. Isten faszázás közepette kinyitom, 2 üveg kincs szét is tört. Gyorsan kidobáltam belőle a szilánkokat meg a dobozokat, aztán mondom mindegy, 1 legalább maradt. Plusz azzal vigasztaltam magam, hogy vettem még egyet ugye a reptéren, de akkor is fájt értük a szívem, inkább megittam volna. Reptérről busz, aztán vonat, aztán taxi és pikk-pakk már itthon is voltam éjfélre. Gyors ruhaválogatás, bevágtam a mosógépbe, szerencsére a farmerom felszívta majdnem az összes piát, és végre alvás.

Epilógus:

Sikerült jó részletesen mindent leírnom szóval nem is akarok csak annyit a végére összegzésként, hogy KURVA jó volt. Nagyon sok pénzbe került, de megérte. Once in a lifetime. Kár lett volna kihagyni, pláne hogy mindig is erről álmodoztam, hogy majd én egyszer ott kinn az atom sok fényreklám alatt állok. És úgy volt. Ha tehetném, természetesen visszamennék bármikor, de majd kiderül mit dob a gép. Zárom is soraim, aki teheti, menjen el mindenképp, megéri.

Update: Felkerült pár random összeillesztett videó egyben, majd még jön több is!

- Tokyo-i kirándulás videó. (BM-Stream – Part1)
- Tokyo-i kirándulás videó. (BM-Stream – Part2)

 Nincs hozzászólás
Mond el a véleményedet!




Hozzászólás most!

Hozzászólás

CAPTCHA Kód *