A mai nap kegyetlen volt, szerintem beletettem a lábamba legalább 10km-t de lehet meg van az 15 is. Szokásos reggeli ébredés, a pocsék ablakszigetelés miatti didergés, szakadó eső. Két napja vajaskenyeren élek a spórolás jegyében. Abból is csak 2 szelet, mert amúgy sem vagyok valami farkas éhes. (Zárójelben meg kell jegyezzem nagyon jó diéta.) Szóval ébredés, vajaskenyér és irány a belváros, buszra nem mertem felszállni mert fingom sincs mi merre visz, így maradt az egyetlen stabil pont a metró ami ugyan úgy behálózza egész Londont. Délután kettőre mentem a May Fair hotelbe állásinterjúra. Haver szépen be is vitt magával, találkoztam a közepes főnökkel és hosszasan eldiskuráltunk. Végül is abban maradtunk hogy mivel a legnagyobb főnök nincs most bent, még hétfőn menjek vissza és beszéljek vele is mert a másik maximum csak ajánlhat engem. Ezután elsétáltam még egy másik hotelbe is ahol leadtam az önéletrajzomat mint mindenes. A két hely között az út elég hosszú és persze szakadt az eső, szépen bőrig is áztam. Hazafelé menet sikerült eltévedni is, igaz csak minimálisan mert jó utcán mentem de az ellenkező irányba. Hétfőn meglátjuk mi lesz a dologból, hát itt sincs kolbászból a kerítés és állást találni sem olyan egyszerű mint azt gondoltam. Ha befuccsol a hoteles meló nem tudom mi lesz, mert egyenlőre ez az egy dolog tartja bennem a lelket. A környék ahol lakom, valami bevándorló negyed lehet, mindenhol pakisztáni cigány és fekete meg mindenféle náció. Állítólag nincs jó híre, olyan lehet mint a pesti 8ker. Hurrá!
A hétvége eddig csendesen telik, most is esik az eső és szürke minden. Hogy a picsába nem depressziós itt mindenki?! Úgy alakult hogy ma egy kis főtt étellel kedveskedek a gyomromnak, főtt tészta ketchuppal és héjában sült krumpli a menü. A dzsekim és a cipőm a péntek után még mindig szárad a radiátoron és azt hiszem lenulláztam egy fehér zoknit is. Ha lesz valami majd még jelentkezem.
A tegnapi nappal kezdetét vette Londoni kalandom, Debrecenből irány Budapest tovább Ferihegy 1. A reptéren kőkemény balkáni állapotok, olyan hosszú sorokkal amiknek a végét sem látni. Semmi kordon vagy terelő korlát, úgy kacskaringóztak a sorok mintha csak egy kígyó tekeregne. A 14. és a 15. podgyász feladóhoz kellett mennünk, félúton lekapcsolták és áttették a 10. 11. re. Hát ez 1 óra sorban állás után külön öröm volt. Mindegy, végül is sikerült a gépet elérni és el is jutottunk Lutonba. Onnan cirka 2 óra hosszába telt a belvárosba beérni a jó öreg délutáni csúcsforgalom rendesen betett. Aztán már csak egy kis metrózás és buszozás volt hátra hogy megérkezzek úri szállásomra. Szakadó esőben. Készítettem pár fényképet róla.
Az első éjszaka, mint mindig amit az ember teljesen idegen helyen tölt kissé forgolódós. De végül is jót aludtam. Reggel körbejártam a környéket, nem mentem nagyon messzire csak megvettem a szükséges dolgokat. A laptophoz van végre EU konnektor csatlakozóm, vettem egy SIM kártyát is, de a független telefonom nem csípi, majd kipróbálok egy másikat. Kőkeményen indul az álláskeresés, van is egy interjúm a May Fair hotelben ahová cukrászt keresnek. Meglátjuk mi sül ki belőle, muszáj leszek egy térképet beszerezni és nekivágni a felkutatásának. Ez a város akkora, hogy egy ilyen magamfajta Debreceni ember csak figyel ki a fejéből és ámul. Úgy el lehet veszni benne mint a huzat ha nincs észnél az ember.
Pár kép a gépről, utazás közben.
2010. szeptember 30.
Csak úgy! |
2 Hozzászólás »
Rengeteg online naplót követek nyomon, vannak közte ismerősök (többnyire), de olyanok is amikhez csak úgy odasodort a net és megtetszettek. Nos, szeretettel köszöntök mindenkit, az én online naplóm első bejegyzése alkalmával. Elrajtoltam!
Szóval, úgy döntöttem, hogy én is belefogok és leírom azt ami megesik velem. Az itthoni dolgokról sokat nem akarok fecsegni, most Szeptember 29.-én költözöm át Londonba, majd akkor komolyabban belekezdek. Annó a Hollandiai és Németországi ottlétem, valamint munkám során nem írtam egy sort sem, most nem szeretnék ebbe a hibába újra beleesni.
Majd később folytatom…
